Jelenleg a felnőttek egynegyede, több mint egymilliárd ember dohányzik a Földön. Az elmúlt században 100 millió ember halt meg dohányzásra visszavezethetően, ebben a században a halálesetek száma egymilliárd körül fog alakulni. Ennek következtében óriási, közgazdaságilag is mérhető károk keletkeztek, illetve fognak keletkezni a későbbiekben. A következőkben néhány közgazdasági tényt, folyamatot szeretnék bemutatni, illetve elemezni. A dohányzásra visszavezethető direkt és indirekt egészségügyi kiadások 2004-ben Magyarországon meghaladták a 300 milliárd forintot és elérték a GDP 1,7%-át. Egyidejűleg az állam cca. 250 milliárd forint adóbevételt (jövedéki és ÁFA) realizált. Ezen pénzügyi mutatók mellett a reálgazdasági érintettség is jelentős volt (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, foglalkoztatottság stb.). Prioritásként kell kezelni a dohányzás radikális visszaszorítását, minden közgazdasági módszert támogatva, amely ezt lehetővé teszi. Ennek egyik világszerte alkalmazott módszere az adóemelés (döntően a jövedéki adó emelése), amely jelentősen csökkenti a keresletet. 10%-os adóemelés 3-5%-kal képes a fogyasztást mérsékelni. A károk csökkentéséhez forrásokra van szükség, amelyet sok országban termékdíj (Earmarking) kivetésével teremtenek meg. A rendkívül kedvezőtlen magyar dohányzási szokás regionális és életkor szerinti összehasonlításban is a legrosszabbak közé tartozik. A közgazdasági technikák mindegyikét alkalmazni kellene a jelen trend megfordítása érdekében.