A térdizület az emberi test egyik legsajátságosabb és filogenetikailag meglehetősen új izülete, melynek két igényt kell kielégítenie. Nyújtott helyzetben a stabilitást (állás) biztosítja, hajlított állapotban viszont a test mozgékonyságát (járás, futás, ugrás) kell szavatolnia. Ezen komplex feladatoknak a térd mechanikai adottságai és az izületi felszínek jelentős inkongruenciája révén képes megfelelni, de ezek egyben a porc és egyéb térdizületi alkotóelemek nagyfokú sérülékenységének veszélyét, így az osteoarthritis igen gyakori előfordulásának lehetőségét is magukban hordozzák.