Aszívelégtelenség (SZE) a fejlett országok népbetegsége, és főleg az idős korúakat érinti. A legújabb tanulmányok szerint az esetek több mint fele normális szisztolés funkcióval jár (a terminológia nem egységes: "diasztolés szívelégtelenség", "szívelégtelenség megtartott szisztolés funkcióval", "szívelégtelenség normális ejekciós frakcióval"), és a prognózisa is hasonlóan rossz, mint a szisztolés szívelégtelenségé. Nagy, populációs vizsgálatokból már ismert mind a szisztolés, mind a diasztolés diszfunkció (DD) előfordulási gyakorisága és azt is tudjuk, hogy a DD fontos prognosztikai faktor szívelégtelenségben. A SZE diagnózisát idős korban nehezíti a társbetegségek előfordulása (hipertónia, iszkémiás szívbetegség, pitvarfibrilláció, tüdőbetegségek), ugyanakkor idős korban a tünetek számos egyéb betegséget is fedhetnek. A DD egyes stádiumainak meghatározásához nem elegendő a rutin Doppler-echocardiográfiai vizsgálat, kiegészítő módszerekre is szükség van, mint például a tüdő vénagörbe elemzésére, vagy a szöveti Doppler technika (tissue Doppler imaging [TDI]) alkalmazására. A diasztolés szívelégtelenség (DSZE) kritériumai az így meghatározott közepes, vagy súlyos fokú DD igazolását is tartalmazzák. Sem az így definiált SZE, sem a DD megoszlása nem ismert idős, hospitalizált betegekben. Célunk ezért az volt, hogy integrált Doppler-echocardiográfiával kimutassuk, milyen arányban fordulnak elő a SZE különböző típusai SZE gyanújával küldött, idős, hospitalizált betegekben, valamint, hogy ezeken a típusokon belül hogyan oszlanak meg a DD egyes stádiumai.