Korábbi, nagy randomizált vizsgálatok alapján ismert, hogy a statinkezelés iszkémiás szívbetegségben csökkenti a stroke előfordulási gyakoriságát. A SPARCL-vizsgálat fő kérdése az volt, hogy ez a preventív hatás kimutatható-e stroke, vagy átmeneti agyi vérkeringési zavar után olyan betegeknél, akiknek nincs ismert szívbetegségük. A SPARCL-vizsgálatban 4731 beteg vett részt. A betegek anamnézisében a beválogatás előtt 1-6 hónappal átmeneti vagy maradandó tünetekkel járó agyi vérkeringési zavar fordult elő, LDL-koleszterin-értékük 2,6-4,9 mmol/l között volt. A betegek a szokásos kezelés mellett placebót, vagy napi 80 mg atorvastatint kaptak. Az átlagos követési idő 4,9 év, a vizsgálat elsődleges végpontja az újabb stroke jelentkezése volt. Az atorvastatin csoportban 11,2%-ban, a kontrollcsoportban 13,1%-ban jelentkezett halállal végződő, vagy nem-halálos stroke. A jelentős kardiovaszkuláris események abszolút kockázatcsökkenése 5 év alatt 3,5% volt, azaz 28 beteg kezelésével lehetett egy kardiovaszkuláris eseményt kivédeni. A halálozási arány a két csoportban nem különbözött, és nem volt különbség a súlyos mellékhatásokban sem. A májenzim-értékek emelkedése gyakoribb volt az atorvastatint szedő csoportban. A vizsgálat eredményei alapján az iszkémiás szívbetegségben nem szenvedő betegeknél a napi 80 mg atorvastatin csökkentette a stroke és a kardiovaszkuláris események előfordulási gyakoriságát, annak ellenére, hogy a vérzéses stroke kockázata kismértékben növekedett.