A bal kamrai epikaridális stimuláció gyakori szövődménye a n. phrenicus stimulációja a szív reszinkronizációs kezelése során, mely kifejezett panaszokat okoz a rekeszizom rángása által. Mivel a motoros ideg és a myocardium reobázis és kronaxia értékei különböznek, célunk volt az ideg stimulációjának kivédése az impulzus-időtartam módosítása révén. Betegek és módszer: 44 beteget vontunk be a vizsgálatba (32 férfi, életkor 64,6ą9,3 év, reszinkronizációs kezelés indikációja), valamennyi esetben unipoláris transzvénás bal kamrai elektródát implantáltunk a sinus coronarius valamely oldalvénájába. A bal kamrai és a n. phrenicus stimulációs görbéket az első posztoperatív napon határoztuk meg: 6 betegnél (14%) találtunk rekeszizomrángást a stimuláció során. Eredmények: Mind a reobázis, mind a kronaxia értékek szignifikánsan különböztek a bal kamra és a motoros ideg között: bal kamra reobázis 0,84ą0,11 V, n. phrenicus reobázis 2,59ą0,82 V (p<0,05); balkamra-kronaxia 333ą33 ms, n. phrenicus kronaxia 104ą18 ms (p<0,05). A stimulációs küszöbök hányadosa hosszabb impulzus-időtartamnál megnőtt, ezért a végleges beállításnál 1,5 ms impulzus-időtartamot alkalmaztunk, a stimulációs feszültséget az itt mért küszöb kétszeresére állítottuk. Ezzel a módszerrel 5 betegnél 1 hónap alatt nem jelentkezett rekeszizom-rángás, míg 1 betegnél a bal kamrai elektróda repozicionálására kényszerültünk (itt a n. phrenicus küszöb bármely impulzus-időtartamnál alacsonyabb volt, mint a bal kamrai küszöb). Következtetések: A bal kamrai stimulációs impulzus optimalizációja a n. phrenicus stimuláció elkerülésének hatékony és biztonságos módszere. Rekeszizom-rángás esetén hosszabb impulzus-időtartam alkalmazása javasolt.