2008-ban megváltoztak az acarbose OEP-finanszírozással történő felírhatóságának szabályai. Az acarbose nem írható fel a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére elsőként választandó szerként. Hangsúlyozandó, hogy nem az acarbose alkalmazási előirata változott meg, hanem a finanszírozás. A posztprandiális hiperglikémia továbbra is a diabetes mellitus korai stádiumára jellemző, így a posztprandiális hiperglikémia mérséklésére alkalmas acarbose adása is a cukorbetegség korai stádiumában indokolt. Hangsúlyozandó, hogy nem vált ismertté semmilyen, az acarbose-zal kapcsolatos kedvezőtlen klinikai vizsgálati adat, vagy az acarbose biztonságosságát megkérdőjelező adat. Az acarbose IGT-ben szenvedő betegekben alkalmas a 2-es típusú diabetes mellitus megelőzésére, illetve kialakulásának késleltetésére. Az STOP-NIDDM-vizsgálat során IGT-ben szenvedő betegekben az új diabétesz incidenciájának csökkenése 36%-os volt, az új hipertónia kialakulásának kockázata 34%-kal, a miokardiális infarktus előfordulása 91%-kal, bármilyen kardiovaszkuláris esemény kockázata 49%-kal csökkent. Az MeRIA7-vizsgálat keretében történt metaanalízis eredményei alapján az acarbose 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegekben bármely kardiovaszkuláris esemény bekövetkezésének valószínűségét 35%-kal, a szívinfarktus kockázatát 64%-kal csökkentette. Az acarbose tehát mind IGT-ben, mind 2-es típusú diabéteszben szenvedőkben alkalmas a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére. Acarbose kezelés mellett csökken az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia mértéke, adása kedvező változásokat indukál a koagulációs és fibrinofitikus rendszerben és a lipidanyagcserében, mérséklődik az oxidatív stressz, az endothel-diszfunkció és a hipertónia. A kardiovaszkuláris történések gyakoriságának, valamint a carotis intima-media vastagság progressziójának csökkenése e pleiotrop hatások következményének tarthatók. A rendelkezésre álló adatok összességében az acarbose vazoprotektív hatása mellett szólnak.