A nem szteroid gyulladásgátló készítményeket (NSAID) elsősorban fájdalomcsillapításra - például ízületi megbetegedések esetén -, láz és gyulladás csökkentésére, illetve thrombocytaaggregáció- gátlásra - ischaemiás szívbetegség stb. - javasolják a kezelőorvosok. A széles skálájú alkalmazási terület miatt az egyik leggyakrabban felírt (javasolt) gyógyszerek közé tartoznak. Tíz-húsz évvel ezelőtt főként a 65 év feletti populáció gyógyszerének számított, mostanában azonban - leginkább a kardiológiai indikáció megjelenése miatt - a fiatalabb korú betegek is rendszeres fogyasztói a nem szteroid gyulladásgátlóknak. E szerek kedvező hatásaik mellett gastrointestinalis mellékhatásokat is okozhatnak. A prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül fokozzák a pepszinogén- és savszekréciót, csökkentik a mucus szintézisét és szekrécióját, gátolják a bikarbonátszekréciót és a belek vérellátását. A fent említett prosztaglandinfüggő hatások mellett fokozzák a neutrophilaktivációt és az oxidatív foszforilációt is. Ezek a hatások együttesen károsítják a felső gastrointestinalis traktus nyálkahártyáját. Az enyhe dyspepsiától az eróziókon és a fekélyeken keresztül súlyos, életet is veszélyeztető vérzést, illetve perforációt okozhatnak. A nem szteroid gyulladásgátlót rendszeresen szedő betegek esetében a fekély vérzésének, illetve az ebből kifejlődő halálozásnak négyszer nagyobb a valószínűsége. Az utóbbi évek kutatási eredményei felvetették, hogy e gastrointestinalis szövődmények kialakulásában döntő szerep juthat a nem szteroid gyulladásgátlók által kiváltott oxidatív stressznek.