Világszerte csaknem minden harmadik ember szenved az alvászavar (inszomnia) valamelyik formájában. Ezért az inszomnia megkülönböztetett figyelmet érdemlő népegészségügyi problémának tekintendő. Az első nehézség, amivel a kezelőorvosnak meg kell küzdenie, hogy a beteg az alvászavart ne szégyellendő gyengeségnek, hanem kezelést igénylő kórállapotnak tekintse. A második nehézség, hogy az orvos ellen tudjon állni a tüneti terápiára való késztetésnek. A "csak írjon fel valamilyen jó altatót" típusú kérések az egyszerű tüneti terápia irányába csábíthatják az orvost az inszomnia kóroktani feltárása helyett. Mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy van-e szervi agykárosodás, illetve primer agyi működészavar a betegség hátterében.