Diabéteszes betegekben a húgyúti infekciók gyakoribbak, illetve súlyosabb kórlefolyás várható. A különbség nőkben kifejezettebb mind a szimptómás infekciók, mind az aszimptomatikus bacteriuria vonatkozásában. A kórokozó spektrum nem tér el lényegesen a nem diabéteszes betegekben észlelt kórokozó-megoszlástól. Cystitisek esetében - vizsgálatok hiányában - nem különböznek a kezelési elvek a nem diabéteszes betegek kezelése során alkalmazottól, de a veseparenchyma gyakori érintettsége miatt célszerűnek látszik a biztosan hatékony antibiotikum választása empirikus terápiára. A pyelonephritis többnyire kezdeti parenteralis kezelést, a szövődmények lehetősége miatt szoros obszervációt, és így az esetek többségében hospitalizációt igényel. Az E. coli emelkedő antibiotikum-rezisztenciája miatt a doxycyclin, a sulfamethoxazol empirikus terápiára diabéteszes betegek húgyúti infekcióinak kezelésére nem javasolt, súlyosabb kórformákban az amoxycil-lin/klavulánsav, illetve a fluorokinolonok alkalmazása is megkérdőjelezhető. Jelenleg még az ambuláns gyakorlatban elérhető antibiotikumok közül a 3. generációs cephalosporinok a leghatékonyabbak. A diabéteszes betegek szűrése aszimptomatikus bacteriuriára nem javasolt, az alkalmazott antibiotikum-kezelés a későbbi szimptómás epizódokat nem védi ki.