A tonsillectomiát követő legsúlyosabb komplikáció az utóvérzés. Primer post-tonsillectomiás vérzésről akkor beszélünk, ha az a műtétet követően a nem megfelelően ellátott artériák vérzése miatt 24 órán belül fordul elő. Szekunder post-tonsillectomiás vérzés esetében a komplikáció az 1-10. posztoperatív nap egyikén, legnagyobb gyakorisággal az 5-8. napon jelentkezik. A szekunder vérzések rizikófaktorait illetően az irodalom rendkívül ellentmondásos. Célkitűzés: A szerzők azt a kérdést vizsgálták, hogy a rejtett coagulopathiáknak van-e oki szerepe a post-tonsillectomiás vérzésekben, valamint hogy a műtét előtti általános hematológiai szűrésnek van-e létjogosultsága. Módszer: Vizsgálataik során a 2002 és 2004 között a PTE Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikájára utóvérzés miatt felvett 115 beteg közül 107 esetben (59 nő, 48 férfi, átlagéletkor 29 év š 10,9 év) kezdeményeztek utánvizsgálatot a thrombocytaszám, a vérzési idő, a trombinidő (TI), az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI), a protrombin/INR ráta és a fibrinogénszint meghatározásával. Eredmények: Az utánvizsgálaton 58 beteg vett részt, közülük 28 esetben (49%) észleltünk kóros értékeket. A kóros értékeket mutatók számára javasolt izolált faktormeghatározáson 19 beteg (68%) vett részt, végül 2 betegben, az utánvizsgálaton megjelentek 3,4%-ában igazolták a korábban nem ismeretes, rejtett coagulopathiát (egy esetben izolált VII. faktorszintcsökkenést, egy esetben kombinált VII. és XII. faktorszintcsökkenést). Meglepő, hogy 3, anticoncipienst szedő nőbetegben trombózisra hajlamosító IX. faktorszint-emelkedést diagnosztizáltak. Következtetések: Vizsgálataikból számos gyakorlati következtetés vonható le: a mindenkire kiterjedő szűrés nem tűnik költséghatékonynak; elsősorban gyermekkorban és pozitív családi anamnézis esetében, valamint pozitív fizikális vizsgálat és gyanút keltő preoperatív anamnesztikus adatok (ismételt orrvérzések!) ismeretében a coagulopathia oka lehet az utóvérzésnek; a legérzékenyebb haemostaseologiai paraméter beteganyagukban az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) volt (15/28 kóros érték); a coagulopathia az esetek többségében öröklődő betegség, ezért egy beteg diagnosztizálása segíthet a családtagok vérzékenységének felderítésében is; a szekunder utóvérzések döntő többsége bipoláris olló és bipoláris csipesz használata mellett fordult elő; 6. ugyancsak fontos tanulság, hogy a vérzési idő korrekt vizsgálatára csakis az Ivy-módszer a megbízható technika.