A schengeni határok újradefiniálása következtében várható, hogy a magyar utazók az eddiginél is nagyobb számban fogják szabadidejüket külföldön tölteni. Az utazók számának növekedésével azonban nem jár együtt automatikusan az utazás-egészségügyi kultúra szintjének emelkedése. Ezért az utazási orvostan, mint az utazók utazás előtti felkészítésének, és az utazás alatti ellátásnak tudománya Magyarországon is teret kell, hogy nyerjen. Természetes, hogy ez a fiatal orvostudományi ág is bele kell, hogy illeszkedjen a magyar egészségügyi viszonyokba és alkalmazkodnia kell a hazai utazási szokásokhoz. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a lakosság széles körben és minél egyszerűbben jusson hozzá az utazási orvostan által nyújtott prevenciós szintekhez. Az utazási orvostan új eredményeinek tükrében egyértelművé vált, hogy ezt a feladatot az alapellátás orvosai, mindenekelőtt a háziorvosi rendszer tudja hatékonyan ellátni. Az utazási orvostani ismeretek immár nem korlátozódnak a védőoltásokra és a kemoprofilaxisra (melyet eddig is túlnyomórészt a háziorvosok nyújtottak pácienseiknek): a morbiditási adatok tükrében nagyobb szükség van az életmódi, prevenciós tanácsokra, a védőfelszerelések ismertetésére és a biztosítási ismeretekre is. Tekintve az utazók heterogén kor- és egészségi állapot összetételét, logikusnak tűnik, hogy az utazási tanácsadást főképpen a háziorvos végezze, és ilyeténképpen az utazási orvostan a háziorvosi kompetenciakör részét képezze.