A 18. sz. végének-19. sz. elejének orvostudományát az útkeresés jellemezte. Ezekben az évtizedekben mind materialista, mind idealista irányban megpróbálták továbbfejleszteni az orvosi filozófiát és gyakorlatot. Számos gyógyító irányzat született ezekben az időkben. Közéjük tartozott a hidroterápia és az életmódgyógyászat (makrobiotika, dietétika). A hidroterápia tudománya az ókorban virágzott, és élt tovább a középkorban is. 19. századi kultuszát az 1830-1840-es években Vinzenz Priessnitz (1799-1851) működése teremtette meg. Hasonlóan alakult a dietétikának, az egészséges életmód és hosszú élet tudományának története is. A 18. sz. végén került újra az érdeklődés középpontjába, a híres orvos, Christoph Wilhelm Hufeland (1762-1836) "Az emberi élet meghosszabbításának művészete" című könyve hatására. A dietétika (más néven makrobiotika) sok új orvosi irányzatra hatott inspirálóan, és nemcsak az egészség megőrzése érdekében, hanem gyógyításra is használták. Johann Schroth (1800-1856) Priessnitz közelében, Lindewisében működött, és a vízgyógyászat és életmódgyógyászat közül ez utóbbira helyezte a nagyobb hangsúlyt. A Nyugat-Európában keletkezett új gyógymódok egy-két évtizeden belül elterjedtek Magyarországon is. Ennek két dokumentumát ismerteti a cikk: dr. Horváth József értekezését a hidroterápiáról, ami a "Tudománytár" c. folyóiratban, 1841 novemberében és decemberében jelent meg, valamint Bartha Károly vármegyei orvosnak az "Orvosi Tár" című folyóiratban 1848-ban közzétett vízgyógyászati tanulmányát.