A korai stádiumú (stage I-II) emlőrákok miatt végzett emlőmegtartó műtétek utáni lokális recidíváknak (LR) számos hajlamosító tényezőjét említi a szakirodalom, de egyes faktorok jelentősége nem egyértelmű. Ilyen az intraductalis komponens (IC) jelenléte, melyet a szerzők egy része az LR prediktív faktorának tekint, mások nem, vagy csak egyéb tényezőkkel való együttes jelenlétekor találtak összefüggést az LR-rel. A szerzők vizsgálatukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy beteganyagukban az IC különböző mértékű jelenléte mennyiben befolyásolja az LR mértékét különböző tumorméretek és szövettani anaplasiafokok mellett. 1996 és 2002 között 701 betegnél végeztek emlőmegtartó műtétet korai stádiumú emlőrák miatt. Az IC szempontjából a daganatokat 3 csoportba osztották: IC-negatív, ha intraductalis komponens nem volt kimutatható, MIC (IC < 25%), ha az intraductalis komponens az össztumormennyiség 25%-ánál kisebb volt, és EIC (IC > 25%), ha 25%-nál nagyobb mértékben volt jelen. 65 hónapos átlagos követési idő alatt 13,5%-ban észleltek LR-t. IC nélküli daganat esetében 8,7%-ban (recidívaráta: 0,017, 95% CI: 0,012-0,023) jelentkezett helyi kiújulás, ugyanezek az értékek MIC és EIC esetében 16,8%-ra (recidívaráta: 0,032, 95% CI: 0,021-0,047), illetve 25,6%-ra (recidívaráta: 0,046, 95% CI: 0,033-0,064) emelkedtek ( p = 0,0001). T1 tumorméret esetében a fenti értékek 6,4%, 11% és 24,3%-nak, T2 esetében 11,5%, 22,9% és 27%-nak adódtak ( p < 0,005). Ha az EIC G3 differenciáltsági fokkal társult, úgy T1 tumorméret esetén az IC nélküli 6,9%-ról 31%-ra ( p = 0,008), T2 esetén 15,7%-ról 33,3%-ra nőtt az LR előfordulási gyakorisága ( p = 0,02)...