A tüdőben zajló allergiás gyulladás kvantitatív markerei közé tartozik a kilégzett levegő NO-tartalma fractioned exhaled. Az elmúlt évek kutatásainak számos eredménye szól amellett, hogy a NO mennyiségének emelkedése az allergiás gyulladás súlyosbodását, csökkenése annak javulását jelzi. Vizsgálatunk kérdése az volt, hogy van-e különbség a különböző kontrolláltsági fokon lévő asztmás gyermekek FeNO-szintjei között. 153 asztmás gyermek kilégzett NO-szintjét mértük. A betegeket a gyógyszeres terápia (ICS inhalációs kortikoszteroid), az asztmás tünetek jelentkezése, valamint a kontrolláltság alapján (GINA 2006) négy csoportra osztottuk (1. csoport: szteroid-naiv, kontrollált; 2. csoport: szteroid-naiv, részben (illetve nem) kontrollált asztmások; 3. csoport: szteroid mellett jól kontrollált és 4. csoport: szteroid mellett részben kontrollált asztmások). Az 1. csoportban mért FeNO-szint szignifikánsan magasabb volt, mint a 3. csoportban mért érték ([m =mean] m1 = 45,57+-34,42 vs m3 = 33,63+-26,43, p1-3 = 0,036). Hasonló szignifikáns különbséget figyeltünk meg a 2.-3. és a 2.-4. csoportok között is (m2 = 67,71+-59,56 vs m3 = 33,63+-26,43; p23 = 0,00016; m2 = 67,71+-59,56 vs m4 = 41,65+-37,93; p2-4 = 0,0049). Megállapítható, hogy a szteroiddal kezelt és kontrollált állapotban lévő betegek NO-szintje szignifikánsan alacsonyabb, mint a nem kezelt és a nem kontrollált betegeké és szintén alacsonyabb, mint a szteroiddal nem kezelt, kontrollált enyhe asztmásoké. Az ICS kezelésben részesülő, de csak részben kontrollált betegek NO-szintje is szignifikánsan alacsonyabb, mint az ICS kezelés nélküli nem kontrollált betegeké. A kilégzett levegő NO-szintje és az asztmás betegek kontrolláltsági állapota között határozott összefüggések találhatók.