Célkitűzés: A fejlesztés alatt álló gyógyszerek proaritmiás mellékhatásainak megbízható előrejelzése jelenleg nem kielégítő. Jelen munkánkban azt vizsgáltuk,hogy a rövid távú QT-intervallum-variabilitás megbízhatóbban jelzi-e a Torsades de Pointes (TdP) kialakulását, mint a QTc-intervallum megnyúlása farmakológiai úton csökkentett repolarizációs tartalékú nyúl proaritmia modellen. Módszerek: Altatott nyulaknak az IKr-gátló dofetilidet, az IKs-gátló HMR 1556-ot és a két szer kombinációját adagoltuk intravénásan. A regisztrált elektrokardiogramon a PQ, RR és QT-intervallumokat mértük, a QTc-intervallum, az RR- és QT-intervallumok rövid távú variabilitás értékeit számítottuk (STVRR és STVQT). Eredmények: A HMR 1556 nem változtatta meg, míg a dofetilid szignifikánsan növelte a QTc-intervallumot, és mérsékelten növelte az STVQT értékét. A HMR 1556 adagolása egy állatban sem, a dofetilid az állatok 29%-ában hozott létre TdP-t. A HMR 1556+dofetilid kombináció jelentősen növelte a QTc, STVQT-értékeket és a TdP előfordulási gyakoriságát (82%). Következtetések: Az IKr és IKs kombinált farmakológiai gátlása jelentősen növeli a QT-intervallum rövid távú variabilitását, amely jobb előrejelzője lehet a TdP kialakulásának, mint a QTc-intervallum megnyúlása.