A klasszikus rizikófaktorok mellett a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelének prognosztizálásában egyre nagyobb szerepet játszanak a kis- és nagyerek státuszát jellemző non-invazív paraméterek. A vizsgálatban a szerzők Finometer eszközzel fekvő és álló helyzetben, diasztolés nyomáson meghatározták az aorta ascendens karakterisztikus impedanciát, a teljes artériás compliance-t, valamint a teljes perifériás ellenállást. A kardiális autonóm neuropathia jellemzésére az öt standard kardiovaszkuláris reflextesztet használták. A vizsgálatba 16 primer, nem cukorbeteg hypertoniás, 12 fő 2-es típusú diabeteses hypertoniás és 10 anyagcsere-egészséges normotenziós személyt vontak be. A két hypertoniás betegcsoportban mind paraszimpatikus, mind szimpatikus funkciókárosodás detektálható volt; az autonóm neuropathia score értékek szignifikánsan magasabbak voltak a kontrollszemélyek értékeinél. A szimpatikus neuropathia - bár nem szignifikáns mértékben - a cukorbetegekben volt a legsúlyosabb. A teljes perifériás rezisztencia és az aortaimpedancia felálláskor várható módon növekedett, a compliance pedig csökkent mindhárom vizsgált csoportban. A nem cukorbeteg hypertoniásokban a teljes perifériás rezisztencia - mind álló, mind fekvő helyzetben - szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollszemélyekben, sőt álló helyzetben még a cukorbetegekhez képest is szignifikánsan nagyobb volt. A compliance-értékek szintén a nem diabeteses hypertoniásokban voltak a legkórosabbak. Az aortaimpedancia nem különbözött szignifikáns mértékben a vizsgált csoportok között. A nem cukorbeteg hypertoniások nagyobb teljes perifériás rezisztencia értékére a diabeteshez társuló hypertonia eltérő patomechanizmusa szolgálhat magyarázatul. A nem cukorbeteg hypertoniások - csak a klasszikus rizikófaktorokkal nem magyarázható - kórosabb mikro- és makrovaszkuláris státuszt jellemző értékei rávilágítanak az érrendszer közvetlen vizsgálatának jelentőségére.