A krónikus fájdalom szindrómában szenvedő betegek ellátása jelentős terhet ró a társadalomra, hiszen nemcsak a kezelés közvetlen költségeivel kell számolni, hanem a táppénzzel vagy a rokkantsági nyugdíjjal és a termelésből elveszett munkaidő okozta veszteséggel is. Ezeket az indirekt költségeket egy felmérés az Egyesült Királyságban évi 10,7 milliárd fontra becsülte a háti- deréktáji fájdalomban szenvedő betegek esetében. Ezeknek a betegeknek a gondozása nagy kihívást jelent a kezelőorvos számára. Azt is szokták mondani, hogy a krónikus fájdalomban szenvedő beteg problémájától legalább annyira szenved az orvos, mint maga az érintett személy. A beteg a környezetére is nagy terhet ró, nemcsak a társuló pszichés problémák miatt, hanem azért is, mert gyakran vezet a humán tevékenységek akadályozottságához, a társadalmi folyamatokban való részvétel korlátozottságához (régebbi kifejezéssel fogyatékosság és rokkantság). Miért okoz ezen betegek kezelése ilyen nagy gondot és mit tehetünk a megoldásért?