Sántha Kálmán a különleges tehetségű emberek agyának neuropatológiai vizsgálata során a parietalis asszociációs areák túlfejlettségét és a kéreg sejtgazdagságát találta. A gyrus angularisról feltételezte, hogy az, működését tekintve, "memóriamező". A Lángész és átöröklés című írásában kifejtette, hogy: "A talentum a kor gyermeke, a zseni minden időké." Egy tumoros beteg tünetei alapján helyesen értelmezte a szenzoros és motoros amnesticus aphasia lokalizációját. A beszédképességtől eltérő pszichológiai tünetekre is felhívta a figyelmet. Megfigyelte, hogy keresztezett afázia a balkezeseknél kétszer gyakoribb, mint a jobbkezeseknél. Ez magyarázhatja azt a mai megfigyelést, hogy az afáziák kialakulása után a beszéd restitúciója preformált; jobban javulnak a "kétkezesek" vagy a látens balkezesek. Topográfiai közleményében elemezte a mimikai és az akaratlagos arcbénulást. A szellemi képességek és a beszéd hierarchikus szemlélete Sántha és kortársai tanulmányainak eredményeként maradt fenn a mai napig. Sántha munkája a modern afáziakutatás előfutárának tekinthető.