A metabolikus szindrómában meglevő euglykaemiás dysmetabolismus, a 2-es típusú diabetes mellitusban jelenlevő hyperglykaemiás dysmetabolismus - az ismert vaszkuláris rizikófaktorok mellett - nálló kardiovaszkuláris kockázati tényezőnek tekinthető, amelynek prognosztikai jelentőségét rövid és hosszú távon egyaránt számos megfigyelés igazolja. A dysmetabolismus kezelése nem tekinthető megoldottnak, az életmód javítása (testsúly-redukció, rendszeres fizikai aktivitás) mellett számos gyógyszertől (az ún. anyagcsere-promoterektől) remélünk sikert a primer anyagcserezavar, az inzulinrezisztencia kiküszöbölésében, illetve mérséklésében. A hyperglykaemia sikeres kezelése - az inzulinrezisztencia megszüntetése nélkül - nem jelenti a dysmetabolismus rendezését. A dysmetabolismus megszüntetésének kérdése felveti a krónikus szívelégtelenség és az akut koronária szindrómák specifikus kezelésének szükségességét diabéteszben. Tágabb értelemben kapcsolódik a fenti kérdéscsoporthoz a bétablokkoló-kezelés és az anyagcsere-befolyásolás viszonya, továbbá a krónikus szimpatikus idegrendszeri aktivitás-fokozódással, illetve inzulinrezisztenciával járó kórképek (obesitas, koszorúér-betegség, magas vérnyomás, policisztás ovárium szindróma, krónikus vesebetegség, infarktus utáni állapot) terápiájának kérdése is.