Az elmúlt években számos új eredményt ismertettek, amely a krónikus szívelégtelenség kezelésének módosítását, újabb kezelési eljárások bevezetését indokolja. Nagyobb hangsúly került a szívelégtelenség megelőzésére, a rizikót jelentő kórképek korai és agresszív kezelésének jelentőségére. A neurohormonális antagonisták közül megmaradt az ACE-gátlók és a béta-receptor blokkolók kiemelt jelentősége, a hyperkalemia veszélyét elkerülő óvatossági rendszabályok betartása mellett erősödött az aldoszteron antagonisták és az angiotenzin-receptor blokkolók szerepe. Támogató adatok jelentek meg a kombinált direkt értágító kezelés hasznos voltáról a szívelégtelenség előrehaladottabb stádiumában. Bebizonyosodott, hogy az eszközös kezelések közül a reszinkronizációs pacemaker kezelés megfelelő feltételek fennállása esetén nagy fokban csökkenti az optimális gyógyszeres kezelésben részesülő betegek mortalitását. Primer prevencióként javasolt eljárás lett az implantálható cardioverter defibrillátor kezelés tünetekkel járó jelentős bal kamra dysfunctio esetén. Egyértelművé vált, hogy az előbbi terápiás eljárások előnyeit csak a betegek folyamatos gondozását biztosító betegségkezelési programok, úgynevezett szívelégtelenség ambulanciák szervezése révén lehet maximálisan kihasználni.