A gyulladásos bélbetegségek epidemiológiájában az elmúlt két évtizedben jelentős változást látunk. Az IBD korábban a gazdaságilag, iparilag fejlett nyugati országokra volt jellemző, jelenleg azonban a korábban alacsony incidenciájú területeken is egyre gyakoribb. Különösen igaz ez a colitis ulcerosára, melynek incidenciája megközelíti a nyugati országokét. A Crohn-betegség a fejlődő országokban még ritka, ami amellett szól, hogy a feltételezett környezeti faktor(ok) colitis ulcerosában gyorsabban, vagy másként hatnak. Európában a korábbi észak-dél gradiens eltűnőben van, a nyugat-kelet gradiens is csökken. A környezeti tényezők közül bizonyítottnak tekinthető a dohányzás és az appendectomia ellentétes szerepe colitis ulcerosában valamint Crohn-betegségben, továbbá az oralis fogamzásgátlók mérsékelt elősegítő hatása mindkét kórképben. A táplálkozás, a perinatalis tényezők, a pszichés tényezők, és a nem steroid gyulladásgátlók patogenetikai szerepére vonatkozó adatok ellentmondásosak.