A hipertóniás betegek kardiovaszkuláris szövődményeinek megelőzésében valamennyi elsővonalbeli antihipertenzív szer azonos értékű a megfelelő célvérnyomás elérésekor kis és közepes kardiovaszkuláris kockázat esetén. Társbetegségekkel súlyosbított hipertóniában azonban bizonyos antihipertenzív szerek preferálandók a nagy klinikai vizsgálatok alapján. Tiazid diuretikumok elsőként történő adása ajánlott stroke utáni állapot vagy társuló szívelégtelenség esetén, valamint kombinációs kezelésben olyankor, ha szigorúbb célvérnyomás érendő el. A béta-blokkolók akkor különösen javasolhatók, ha a hipertónia mellett egyéb indikációjuk van: társuló iszkémiás szívbetegség, bal kamrai szisztolés diszfunkció, szívelégtelenség, supraventricularis tachycardia esetén. Ugyancsak mérlegelendők metabolikus szindróma és 2-es típusú diabéteszben, ilyenkor azonban kizárólag az erősen kardioszelektív szerek, valamint a vazodilatátor hatású béta-blokkolók (carvedilol, nebivolol) ajánlhatók. A kalciumantagonisták különösen hatékonyak bizonyos célszervkárosodások (balkamra-hipertrófia, vaszkuláris remodelláció) esetében. Különösen ajánlottak társuló stabil angina pectorisban, diabetes mellitusban, metabolikus szindrómában vagy nefropátiában, ahol a szigorú célértékek miatt kombinált kezelés szükséges. Az ACE-gátlók preferálandók fokozott kardiovaszkuláris kockázatú hipertóniában, így társuló koronária szívbetegség, szívelégtelenség vagy bal kamrai szisztolés diszfunkció, diabétesz, illetve a diabéteszes és nem-diabéteszes nefropátia esetén a szövődmények megelőzése, valamint a mortalitás csökkentése, azaz az élettartam növelése, valamint az új diabétesz kialakulásának megelőzése céljából. Az ARB-k elsőként történő adása javasolt társuló balkamra-hipertrófia, diabéteszes nefropátia, stroke utáni állapot, valamint ACE-gátló intolerancia esetén.