A Stapylococcus aureus okozta infectív endocarditisek (SA IE) globális jelentősége csak részben ismert. Jelen vizsgálat célja volt az egészségügyi ellátáshoz társultan jelentkező SA IE és a methicillin rezisztens SA (MRSA) IE nemzetközi megjelenésének feltárása, és az SA IE betegek regionális különbségeinek értékelése. A prospectív vizsgálatban 16 ország 39 egészségügyi centruma vett részt. Összesen 1779 Duke kritériumok alapján diagnosztizált definitív IE-s beteget vontak be a nemzetközi összefogáson alapuló prospectív endocarditis csoporttanulmányba 2000. június és 2003. december között. A vizsgálat elsődleges végpontja a kórházi mortalitás volt. Az 1779 vizsgálatba bevont IE-s beteg között a leggyakoribb kórokozó az SA volt (558 beteg, 31,4%). Az SA fertőzések leggyakoribb formája az egészségügyi ellátáshoz társuló fertőzés volt, aránya 25,9%-tól (Ausztrália/Új-Zéland) 54,2%-ig terjedt (Brazília). Az egészségügyi ellátás során kialakult SA IE-ben szenvedő betegek többsége a fertőzést kórházon kívül szerezte (131 beteg, 60,1%). Az MRSA IE gyakoribb volt az Egyesült Államokban (37,2%), ill. Brazíliában (37,5%), mint Európában (23,7%) és az Ausztrália/Új -Zéland térségben (15,5%, P<0.001). A perzisztáló bacteraemia független és fontos jellemzője volt az MRSA IE-nek. Az Egyesült Államok betegei nagyobb arányban voltak hemodializáltak, diabetesesek, nagyobb valószínűséggel volt intravasculáris eszköz a fertőzés feltételezett forrása, illetve részesültek vancomycin kezelésben, nagyobb valószínűséggel volt MRSA endocarditisük, és volt perzisztens bacteraemiájuk. A tanulmány szerzőinek végkövetkeztetése, hogy az SA a világ számos régiójában az IE vezető oka. Az SA IE jellegzetességei jelentős regionális különbségeket mutatnak. További vizsgálatokat tartanak szükségesnek a regionális eltérések okainak tisztázására.