A differenciált pajzsmirigyrákok területén elért újabb eredmények az irányelvek újraértékelését tették szükségessé, mind a kezelés, mind a követés tekintetében. Ma a betegséget korábban diagnosztizálják és a diagnosztikus stratégia is módosult. A betegek nagy része a kis kockázatú csoportba tartozik, éppen ezért a korábbi protokollok, amelyek főleg a nagy kockázatú betegek adatain alapultak, tovább nem alkalmazhatók. Mind a műtét előtti, mind a műtét utáni stádiumbeosztás nagyobb jelentőségűvé vált. A műtét általában totál (near totál) thyreoidectomia, kivéve az 1 cm-nél kisebb, nyirokcsomó- vagy távoli metasztázis nélküli eseteket. Az inkomplett reszekciót második, komplettáló műtétnek kell követnie. Említésre került a nyirokcsomó- disszekció problémája is. A műtét utáni radiojódkezelés a nagyon kis kockázatú esetek kivételével indokolt. Az ablációs izotópdózis vita tárgyát képezi, míg az rhTSH-val történő előkészítését ma már ajánlják. A posztablációs periódusban kell megállapítani, hogy a beteg gyógyult-e vagy a betegség perzisztál. Amennyiben 6-12 hónap után a tireoglobulin kimutathatatlan és a nyaki UH-vizsgálat is negatív, ezek együttes negatív prediktív értéke csaknem 100%. A döntéshozatalban a nyaki UH-vizsgálat mellett a tiroxinszuppresszió alatt vagy TSH-stimulációval (akár endogén, akár exogén) végzett tireoglobulinmeghatározás eredményének van nagy jelentősége. A kis kockázatú betegek tiroxinszuppresszió helyett csak a hypothyreosisos állapot szubsztitúcióját igénylik. Új kedvező lehetőségeket közöltek a redifferenciáló terápia területén, hogy helyreállítsák a pajzsmirigy jódfelvételét, pl. a génexpressziót módosító módszerekkel. A kemoterápiát eddig palliatív módon használták, az újabb szerek jobb eredményeket ígérnek.