A mozaikplasztikát több mint 10 éve alkalmazzák világszerte a körülírt terhelő felszíni chondralis és osteochondralis defektusok kezelésére, azonban eddig kevés biomechanikai jellegű vizsgálat történt. A szerzők célja a mozaikplasztika során használt osteochondralis graftok primer stabilitásának meghatározása volt több graft átültetése esetén. A szerzők három 15 mm hosszú 4.5 mm átmérőjű osteochondralis graftot ültettek át sertés femurok medialis trochlearis ízfelszínéről a lateralis condylus terhelő felszínére két csoportban. Az elsőben egyvonalban, a másodikban kör alakzatban. A harmadik graftot úgy helyezték be, hogy annak 7 mm-es része a környező felszínből kiemelkedett. A mintát mérőműszerbe helyezve a graftot először a környező porc szintjébe, majd 3 mm-rel az alá nyomták és mérték az ehhez szükséges erőket. A kontrollsorozatban egy egyedüli graftot ültettek át azonos módon és pozícióba, és mérték a fenti erőket. A szerzők megállapítják, hogy szintbe nyomáshoz szükséges átlagos erő az első sorozatban (3 db graft egyvonalban) 31.8 N volt, míg 3 mm-nél 52.17 N (n=7). A második sorozatban (3 db graft kör alakzatban) a szintbe nyomáshoz 30.44 N átlagos erő volt szükséges, míg 3 mm-nél 54.33 N átlagos erőt mértek (n=9). A kontrollsorozatban a szintbe nyomáshoz szükséges átlagos erő 38.7 N volt, míg 3 mm-nél 86.8 N erőt mértek. Eredményeik alapján a szerzők megállapítják, hogy az egyvonalban, illetve kör alakzatban átültetett graftok primer stabilitása nem különbözik egymástól, valamint, hogy több graft átültetése esetén a primer stabilitás rosszabb, mint egy graft átültetésekor.