Bevezetés: A légúti szűkületek kezelésében az elmúlt évtizedekben jelentős szerep jutott a különböző bronchoszkópos eljárásoknak, jelentősen megnőtt a beültetett légúti stentek száma is. Beteganyag: 1998 és 2004 között a szerzők a Pest Megyei Tüdőgyógyintézetben 90 betegnél, összesen 108 esetben ültettek be légúti protézist. A betegek 58%-a férfi, 42%-a nő, átlag életkoruk 57,5 év, az átlagos betegkövetési idő 7 hónap volt. Eredmények: Alapbetegség szerint két fő csoportra osztották a betegeket, 57%-ban malignus folyamat okozta a légúti szűkületet, ezekben az esetekben a stenteket csak palliatív céllal használhatták. Benignus elváltozások esetén azonban hosszú távú megoldást jelentenek, és gondoskodniuk kell a megfelelő betegkövetésről. Fő céljuk az volt, hogy a rendelkezésre álló adatok feldolgozása által az elvégzett beavatkozásokról összefoglaló képet kapjanak, azoknak a mérhető jellemzőknek a segítségével, amelyekkel a légutak átjárhatósága, illetve ennek változása követhető lehet. Vizsgálták a betegek légzésfunkciós és vérgázeredményeit a beavatkozások előtt és után, azonban szignifikáns változást a szubjektív javulás ellenére sem tudtak kimutatni.