Inkretineknek nevezzük azokat a bélben termelődő, hormonszerű peptideket, amelyek glukózdependens módon fokozzák az inzulinszekréciót. Bár az inkretin hatás több mint 100 éve ismert, az inkretin hormonok képviselőit csak az elmúlt évtizedekben sikerült azonosítani. Ma a glukagonszerű peptid-1-et (GLP-1) tartjuk a legfontosabb inkretin hormonnak. Mivel a keringésbe jutott GLP-1-et szinte azonnal elbontja a dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4), ezért a humán terápiában vagy analógjait használjuk, amelyek rezisztensek a DPP-4-gyel szemben, vagy szelektíven gátoljuk a DPP-4-et, meghosszabbítván ezzel a természetes inkretinek hatását. Mindkét gyógyszercsoporttal vannak már klinikai megfigyelések. A szerző az inkretinek felfedezésének történetét foglalja össze, majd áttekinti a kezeléssel szerzett tapasztalatokat.