A coeliakia a glutén és egyéb prolaminok által, genetikailag fogékony egyénekben létrejövő, a vékonybél krónikus gyulladásával és boholyatrófiával járó enteropathia. Az utóbbi években a betegség nagy, 1% körüli prevalenciájának igazolása, a klinikai spektrum szélesedése, valamint a patogenezisre vonatkozó ismeretek kibővülése megnövelte a kórkép iránti érdeklődést. A hasnyálmirigy exokrin működése a vékonybél proximális részét érintő coeliakiában malabszorpció klinikai tünetei nélkül is károsodott lehet. Kezeletlen gluténszenzitív enteropathiában a károsodott pancreasműködést inkább a vékonybél-eredetű hormonális szignálok hiányának, mintsem közvetlenül az acinaris sejtek károsodásának tulajdonítják. A kórképhez rendszerint társuló fehérje-malnutríció is hozzájárul az exokrin pancreaselégtelenség megjelenéséhez, mivel az emésztőenzimek szintézise és szekréciója jelentős mennyiségű fehérjét igényel. Pancreas elégtelenséget coeliakiás betegek körében változó arányban (10-42%) írtak le. Az eltérő prevalencia magyarázata a nagy érzékenységű invazív eljárások korlátozott elérhetősége és a széles körben használt nem invazív tesztek csekély érzékenysége. A korábban alkalmazott vizsgálatok bonyolultak és költségesek, ezért alternatív vizsgálatként az egyszerű és megbízható savas szteatokrit módszere részesíthető előnyben. A hasnyálmirigy exokrin működésének csökkenése rendszerint átmeneti és reverzíbilis, amely a vékonybél-nyálkahártya gluténmegvonást követő regenerációjával párhuzamosan normálizálódik. A gluténmentes diéta megkezdésekor indokoltnak látszik a pancreasenzimeket tartalmazó készítmények alkalmazása. Az enzimszubsztitúció hatékonyságának felmérésére coeliakiában nagyszámú betegen végzett multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálat végzése szükséges.