A HLA-antitestek szűrése és specifitásuk vizsgálata a transzplantációra váró vesebetegek körében közismerten fontos a későbbi átültetés sikere szempontjából. A szerzők az észak-kelet-magyarországi régió 133 dialízisre szoruló betegének ugyanazon vérvételből származó szérumát vizsgálták komplement dependens cytotoxicitási (CDC) és szilárd fázisú enzimhez kapcsolt immunoszorbens (ELISA) módszerrel (Biotest Abscreen, Abident class I), a HLA I. osztály antitestjeinek kimutatása céljából. Az eredmények összevetéséből kitűnik, hogy az erős korreláció (c2=7,23, p< 0,01) ellenére a két módszer némileg különböző ellenanyag-populációkat detektál. Az eltérés oka elsősorban az ELISA-technika nagyobb érzékenysége, amelynek eredményeként több, a CDC-tesztben negatív szérumban jelentkezett antitest (25/106 - 23,6%) annak ellenére, hogy az ELISA csak IgG típusú ellenanyagot mutat ki. Az 56, korábban már transzplantált, de időközben a várólistára visszakerült beteg vizsgálata azt mutatta, hogy az átültetett szervek túlélési ideje rövidebbnek bizonyult az ellenanyaggal rendelkezők csoportjában az alkalmazott módszertől függetlenül, de mégsem azonos mértékben. Az ELISA-tesztben mutatott pozitivitás szerinti csoportbontásban az antitestek jelenléte a CDC-ben tapasztaltakhoz képest a rövidebb túlélési idővel statisztikailag is igazolható szorosabb kapcsolatot mutatott (ELISA: 58,4 vs 111,2 hó - p< 0,001, illetve CDC: 50,5 vs 75,6 hó - p > 0,05, n.s.). Ez a megfigyelés arra utal, hogy az ELISA-módszer fokozott érzékenysége miatt a csak ezzel a technikával kimutatható antitestek klinikai jelentősége nem elhanyagolható. Ezzel összefüggésben a szerzők rámutatnak a HLA I. osztályú antitestek vizsgálatának fontosságára a poszttranszplantációs periódusban.