A repolarizáció térbeli inhomogenitásának megnövekedése az aritmia hajlam szükséges, de nem elégséges feltétele. Elméletileg bizonyított, hogy a térbeli inhomogenitás mérése az ún. QRST integráltérképek meghatározásával végezhető, akár szívciklusonként is, tehát mód van a repolarizációs tulajdonságok átlagolt, vagy dinamikus vizsgálatára. Kutatásaink során az akciós potenciálok tér- és időbeli változékonyságát nagyfelbontású testfelszíni potenciál térképek segítségével vizsgáltuk, egészséges és aritmiás páciensek felvételei segítségével. A felvételek tipikusan 5 perc hosszúságúak. Az aktivációs és repolarizációs sorozatok tér- és időbeli tulajdonságait az ún. QRS- és QRST integráltérképek és különbség térképek segítségével jellemeztük. A QRS és QRST integráltérképek KL komponenseiből adódó idősorok autókorrelációs függvényei a legtöbb egészséges alanynál légzésfüggő periodicitást mutattak, ugyanakkor az aritmiás páciensek mintáin domináló mértékben fehér-zaj jellegű ingadozást találtunk. Ebben az esetben a szinusz aritmia időtartománybeli jelei szignifikánsan lecsökkentek, frekvencia tartományban a légzésfüggő csúcsok szignifikánsan redukálódtak.