Bevezetés és módszerek: A szerzők a Semmelweis Egyetem I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1990. január 1. és 2005. december 31. között 104 hármas ikerterhességből született, 307 élve született újszülött és koraszülött adatait dolgozták fel. Célok és eredmények: A hármas ikerterhességek döntő többsége, 86%-a asszisztált reprodukciós technikával fogant, melyek száma az elmúlt 15 évben gyors ütemben emelkedett. A hármas ikerterhességek 60%-a a 34. terhességi hét előtt befejeződött és az újszülöttek több mint egyharmadának születési súlya nem érte el az 1500 grammot. A neonatalis intenzív centrumban kezeltek között a leggyakoribb diagnózis a connatalis pneumonia volt, melyet az éretlenség következményeként kialakult hialin memrán-betegség követett. A hármas ikrek mortalitása az elmúlt 15 évben 6,5% volt. A hathónapos kor előtt meghaltak születési súlya két esetet kivételével 1500 gramm alatti volt. Következtetések: Adataik alapján a hármas ikrek túlélési esélyei az 1000 gramm alatti születési súlyúak esetén rosszabbak, mint az egyes terhességből született koraszülötteké. Az in vitro fertilisatio hármas ikrek esetén növeli a koraszülések gyakoriságát, az igen kis súlyúak születésének számát. Hosszú távú követések adatai szerint az 1000 gramm alattiak között gyakoribb a neurológiai károsodás, illetve a krónikus betegség előfordulása, melyek nagyban befolyásolják a gyermek és családja későbbi életminőségét.