A diverticulum az emésztőtraktus potenciálisan bármelyik szakaszán megjelenő zsákszerű kiboltosulás. A vastagbéldiverticulumok nem tartalmazzák a bélfal összes rétegét (a tunica muscularis hiányzik), ezért szigorú értelemben csak pseudodiverticulumok. A vastagbél diverticulosisában a multiplex diverticulumok legnagyobb számban a sigmában helyezkednek el, ahol a legnagyobb az intraluminalis nyomás, de a vastagbélben mindenütt előfordulhatnak, kivételes esetben a rectum infraperitonealis szakaszán is. A diverticulumok átmérője az esetek túlnyomó többségében 3 mm és 3 cm között váltakozik. A nyugati társadalmakban diverticulumokat ritkán találhatunk 40 évnél fiatalabb személyeknél (<10%), de 40 év felett gyakoriságuk meredeken megemelkedik (kb. 30-40% ), és 90 év felett már mindenkinél jelen vannak. A diverticulumok kialakulása feltehetőleg a bélfal izomrétegének segmentalis spasmusával függ össze, a megnövekedett nyomás ugyanis a bélfal leggyengébb ellenállású területein (az intramuscularis erek szomszédságában) a simaízom megnyúlását eredményezi, lehetővé téve ezzel a bél lumenének kitüremkedését. A spasmus hátterében a civilizált társadalmakra jellemző rostszegény táplálkozás áll, melynek hatására a béltranzitidő megnyúlik, a széklet volumene lecsökken. Megfelelően érzékeny (a klinikai gyakorlatban rutinszerűen nem használt) módszerekkel minden panaszos betegnél igazolható legalább mikroszkopikus szintű gyulladás és a patogén bélflóra elszaporodása. A ritka ún. óriásdiverticulumok soliter formában és szinte kizárólag a sigmában jelentkeznek, átmérőjük 3-15 cm között ingadozik. Az óriásdiverticulumok etiológiája ismeretlen, az ún. szelep-elmélet szerint a diverticulum alapján elhelyezkedő billentyűszerű képleten át a levegő könnyen bejut a diverticulum üregébe, de onnan nehezen képes távozni.