Szerzők a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében indított emlőszűrés effektivitásának tárgyalása mellett, a nem tapintható, korai invazív és az in situ emlőcarcinomák (DCIS) kezelésének problematikájával foglalkoznak. Érintik az őrszem (sentinel) nyirokcsomó elméletének és biopsziás gyakorlatának kérdéseit. Régiójukban a szűrés 1999 márciusában indult meg, majd rövid szünet után 2002-től folytatódott. Elemzés céljából három 10 éves periódus, két-kétéves beteganyagának adatait hasonlították össze (1982-1983; 1992-1993; 2002-2003). Vizsgálták a műtéti szám és tumorméret alakulását, az in situ carcinomák előfordulási gyakoriságát, a nyirokcsomó érintettséget és a műtéti megoldások típusának megoszlását. Az őrszem nyirokcsomó biopsziát 2003 májusától alkalmazzák (2004.12.31-ig: 45). A szűrőprogramban résztvevők száma fokozatosan nőtt és a vizsgált periódusokban az emlőrák miatt végzett műtétek száma emelkedett. A felfedezett daganatok mérete csökkent, jelentős volt a nem tapintható esetek részaránya (2002-2004 között 445, műtét 19%). A szűrést közvetlenül megelőző évekhez képest a DCIS-ek számaránya csaknem négyszeresére nőtt (1993-1998: 11- 2%; 1999-2004: 62 - 7,5%). Az őrszem nyirokcsomó biopszia specificitása 90%, szenzitivitása 65% volt. Az emlőmegtartó műtétek részaránya 50% fölé emelkedett. A szűrést eredményesnek ítélik és véleményük szerint ez nem kérdőjelezhető meg néhány vitatott probléma ellenére sem. A nem tapintható, korai invazív rák kezelésével kapcsolatban hangsúlyozzák a preoperatív vizsgálatok - citológia, core biopszia - jelentőségét, a dignitás megállapításának fontosságát. Kitérnek a lokalizáció - dróthorgos jelölés - és szövettani feldolgozás - nagyblokk - kérdésére. Annak ellenére, hogy a DCIS-os léziók malignus potenciális veszélye nem teljesen tisztázott, az adekvát kezelést szükségesnek tartják és állást foglalnak a műtéti indikáció, posztoperativ sugárkezelés és Tamoxifen adás kérdésében. Összefoglalják az őrszem nyirokcsomó-biopszia végzésének indikációit és kontraindikációit.