A szerző a főiskolai képzés folyamatában vizsgálta az elsősegélynyújtás iránti hajlandóságot és motivációt. Önkitöltős, nyitott, félig nyitott és zárt kérdéseket tartalmazó kérdőív segítségével a Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar nappali tagozatos, ápoló szakos hallgatói (N=40 fő) körében végezte felmérését transzverzális vizsgálat keretében. Eredményei szerint a megkérdezettek 28 %-a úgy véli, hogy szükség esetén biztonságosan tudna elsősegélyt nyújtani. A hallgatók közül többen tanúsítanak pozitív hozzáállást a segítségnyújtás iránt, azonban az ellátás elméletének korrekt ismerete ellenére  vélekedésük szerint  gyakran a gyakorlatlanságból fakadó bizonytalanság gátolja a tényleges cselekedetet. A szerző következtetései szerint a főiskolai tanulmányok folyamán a hallgatók elsősegélynyújtási elméleti ismeretei jók, de hiányzik a tényleges gyakorlat és a tapasztalat. A képzés során háttérbe szoruló önállóan végzett feladatok és döntések mellett visszatartó motívumként kimutatható továbbá a tudásból fakadó bizonytalanság, ?ártani nem akarás?.