Célkitűzés: A baleset következtében súlyos agysérülést szenvedett betegek esetében a poszttraumás epilepszia előfordulási arányának meghatározása a rehabilitációs kezelés ideje alatt, valamint az osztály tapasztalatainak és kezelési stratégiájának ismertetése. Betegek, módszerek: Az OORI Koponya-agysérültek Rehabilitációs Osztályán 2004-ben kezelt, baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett 155 beteg kórtörténetét retrospektíven vizsgáltuk. A betegek - a primer ellátás után átlag 50 nappal (21-177) - intenzív, traumatológiai vagy neurológiai osztályokról kerültek átvételre, átlagéletkoruk 33 év (8-83) volt. A betegek 75%-a a közlekedési balesetben sérült (116/155). Osztályunkon az átlagos ápolási idő 53 nap (2-144), a visszavételekkel együtt pedig 75 nap (2-289) volt. Eredmények: A baleset előtt három betegnél volt ismert epilepsziabetegség. A rehabilitációs osztályra történő felvételekor - a három epilepsziás beteggel együtt - összesen 31 beteg szedett antiepileptikumot. Hét betegnél a primer ellátás során, és szintén hét esetben a rehabilitáció során mi észleltük az első rohamot. Tizenhat betegnél kíséreltük meg az antiepileptikum elhagyását az alacsony kockázat miatt, 12 esetben sikeresen. Négy betegnél sikertelen volt a gyógyszerelhagyásra tett kísérletünk. A poszttraumás epilepszia előfordulási aránya osztályunkon a baleset következtében súlyos agysérülést szenvedett betegek esetében 14%-os volt. Következtetések: A poszttraumás epilepsziás roham a súlyos agysérülés fontos szövődménye. Az antikonvulzív gyógyszer (fenitoin) profilaktikus adásának indokoltsága - fokozott kockázatú betegek esetében - csak a baleset utáni első héten bizonyított. Antikonvulzív gyógyszerek adását a rehabilitációs osztályon csak azoknál a betegeknél tartjuk indokoltnak, akiknél visszatérő, nem provokált rohamok jelentkeznek.