Bevezetés: A stroke-ot követő depresszió a stroke-betegek mintegy 20-50%-ában alakul ki. Kezelése javítja a beteg rehabilitációs eredményét, életminőségét, és csökkenti későbbi függőségét. Cél: A vizsgálat elsődleges célja a paroxetin kezelés hatékonyságának felmérése volt (a Hamilton Depressiós skála pontértékének változása alapján) stroke-on átesett betegeken. A másodlagos kimeneteli események a klinikai állapot változása (a Klinikai Összbenyomás Skála alapján), a mentális teljesítmény változása (a MiniMental State vizsgálat alapján) és az életminőség változása (a Quality of Life pontszám értékei alapján) voltak. Módszer: Nyílt, IV. fázisú, multicentrikus vizsgálat keretében 788, stroke-on átesett depressziós (Hamilton Depressiós skála pontszáma > 18) beteg paroxetin kezelésének hatását mérték fel a vizsgálat klinikai (8 hét) és utánkövetéses szakasza (összesen 26 hét) alatt. A paroxetin dózisa a vizsgálat során a terápiás hatástól függően 20, 30 vagy 40 mg volt. Eredmények: A vizsgálat 3. hetére (2. vizit) a Hamilton Depressiós skála átlagpontértéke a kiindulás érték 24,8 pontjáról igen szignifikáns mértékben 12,3 pontra csökkent, ami a klinikai szakasz végére (8. hét) 8,6 pontra, az utánkövetéses szakasz végére (26. hét) 6,6 pontra csökkent. A kezelést a 3. hét végére a betegek 92%-a, a 8. hét végére 93,1 %-a tartotta hatásosnak. A másodlagos kimeneteli események hasonló mértékű, szignifikáns javulást jeleztek: a 8. hét végére a betegek 92,8%-ának klinikai állapota javult (81,3%-ának jelentősen); a betegek mentális teljesítménye (a Mini-Mental State vizsgálat alapján) a kiindulási 26,7 pontról szignifikáns mértékben, 27,9 pontra emelkedett, az életminőséget tükröző Quality of Life pontszám értéke 204 pontról a 8. hét végére 238 pontra, a 26. hét végére 251 pontra emelkedett, ami ugyancsak szignifikáns életminőség-javulásra utal. Mellékhatás a vizsgálat során a betegek 8,1%ában jelentkezett, amelyek között a leggyakoribbak a hányinger/hányás, a bizonytalanság-érzés, a fejfájás és a diarrhoea voltak. Súlyos nemkívánatos eset a betegek 1,9%-ában alakult ki a vizsgálat 26 hete alatt, melyek a paroxetin szedésétől függetlenek voltak. A betegek együttműködési készsége a vizsgálat során kifejezetten jó volt: a 8. hét végén a betegek 94%-a, a 26. hét végén 90,7%-uk jelent meg az ellenőrző viziten, vagyis fél év alatt a vizsgálatból kevesebb mint 10%-uk esett ki. Kővetkeztetés: a paroxetin stroke-ot követő depresszióban szenvedő betegekben hatékonyan csökkentette a depresszió tüneteit, javította a betegek kognitív képességeit, funkcionális teljesítményét és életminőségét. A szer biztonságos és jól tolerálható volt.