A pitvarfibrilláció a leggyakoribb kezelést igénylő ritmuszavar. A népesség 1-2%-ában fordul elő. A hipertónia a pitvarfibrilláció kialakulását mintegy másfélszeresre növeli, leginkább hipertóniás szívbetegséghez, balkamra-hipertrófiához társul. Patomechanizmusában egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszernek (RAAS). A kórélettani alap az angiotenzin-II által közvetített elektromos és szerkezeti átalakulás (elektromos és strukturális remodelling). A pitvarfibrilláció primer és szekunder prevenciójában egyre nagyobb hangsúlyt kap az alapbetegség kezelése. Az eddigi kísérletes és klinikai vizsgálatok alapján a hipertóniás betegek pitvarfibrillációjának gyógyszeres megelőzésében ígéretes lehetőség az angiotenzin-II hatás blokkolása.