A emberek D3-vitamin szükségletének legfontosabb forrása a bőrben lezajló D-vitamin szintézis, ennek kulcslépése a D-provitamin ultraibolya sugárzás hatására bekövetkező fotoátalakulása D-previtaminná, amelyből a D3-vitamin hő hatására keletkezik. Hazánk elhelyezkedésével azonos szélességi körökön végzett vizsgálatok alapján az ultraibolya-B sugárzás a téli időszakban nem elegendő a D3-vitamin szükséglet biztosításához, ez D3-vitamin hiányhoz vezethet, és növeli az osteoporosis kialakulásának kockázatát. Célkitűzés: E tanulmány célja annak megítélése volt, hogy a magyar lakosság számára a napból érkező ultraibolya sugárzás az év különböző hónapjaiban biztosítja-e napi 1000 IU D3-vitamin keletkezését, illetve az ultraibolya expozíció szempontjából kedvezőtlenebb téli és tavaszi hónapokban kialakulhat-e D3-vitamin hiány. Módszer: A szerzők elemzéseikhez a rendszeres méréseken alapuló, a földfelszínt Budapesten érő ultraibolya-B sugárzási adatokat használták fel. Jelen becslés elvégzéséhez a szerzők a D3-vitamin termelődés szempontjából legkedvezőbb feltételeket vették figyelembe, és ezekkel az év egyes hónapjainak ultraibolya-B sugárzási átlagértékére vonatkozóan meghatározták a D3-vitamin termelődés lehetséges optimáis mértékét. Eredmények: A számítások alapján Budapesten a déli órákban a föld felszínét elérő legnagyobb mennyiségű hatékony ultraibolya-B sugárzás júliusban, míg a legkevesebb december hónapban jelentkezik, a két hónap között a különbség több mint 35-szörös a júliusi hónap javára. A november-márciusi időszakban több mint 200 percet kellene a szabadban napon eltölteni, hogy elégséges D3-vitamin termelődhessen a bőrben. Ez egyrészt irreálisan hosszú idő, mert már túlnyúlik a dél körüli maximális napsugárzási időszakon, amit a számításokhoz alapul vettünk, másrészt, ha csak az arc és kéz fedetlen, akkor a szükséges besugárzottság meghaladja az 1 minimális erithema dózis értéket, azaz a bőr leégését okozza. Következtetések: A kapott eredmények alapján, Budapesten az egész évi hatékony ultraibolya-B sugárzás több mint 95%-a a márciustól októberig terjedő időszakban mérhető, tehát a november-februári időszak feltehetően akkor sem nyújtana elég mennyiségű ultraibolya sugárzást, ha ennek érvényesülését egyébként nem akadályozná az ebben az időszakban jellemző és elkerülhetetlen zárt ruházkodás és kevesebb szabadban tartózkodás.