Az acarbose, a metformin és a sulfanylureák fontossága a 2-es típusú diabetes kezelésében egyáltalán nem csökkent. Az alfa glukozidáz enzim gátlása révén az acarbose elsősorban a postprandialis hyperglycaemiát csökkenti. Az acarbose és a metformin egyaránt alkalmasak IGT-ben szenvedő betegekben a diabetes megelőzésére, ill. kialakulásának késleltetésére. A STOP NIDDM Vizsgálatban acarbose adása mellett az új hypertonia kialakulásának kockázata 34%-kal, a myocardialis infarktus előfordulása 91%-kal, bármilyen cardiovascularis esemény (első történés) kockázata 49%-kal csökkent. A MeRIA 7 Vizsgálat keretében történt metaanalízis eredményei alapján az acarbose alkalmas a cardiovascularis kockázat csökkentésére 2-es tipusú diabetesben szenvedő betegekben is. Az acarbose vasoprotektív hatású és alkalmasnak tűnik a cardiovascularis kockázat csökkentésére is. A UKPDS Vizsgálatban a metformin az elhízott betegekben bármely diabetessel összefüggő klinikai végpont kockázatát 32%-kal, a diabetes eredetű halálozást 42%-kal csökkentette. A DPP Vizsgálatban IGT-s betegekben 31%-kal csökkentette a 2-es típusú diabetes incidenciáját. Coronaria betegségben is szenvedő 2-es típusú cukorbetegekben sulfanylurea kezelésként gliclazid vagy glimepirid, egyidejű microvascularis szövődmény fennállása esetén gliclazid adandó. A CUIDE Vizsgálat adatai szerint azonos hatékonyság mellett a glimepiridhez képest a gliclazid MR adása esetén a hypoglicaemiák előfordulása kevesebb, mint felére csökkent. Legújabb adatok szerint a gliclazid kedvezően, a glimepirid kedvezőtlenül befolyásolja a myocardialis infarktus halálozását cukorbetegekben.