A gasztroenterológiai megbetegedésre utaló tünetek miatt orvosi segítséget kérő várandós asszony mindig a komplikált betegekhez tartozik mind diagnosztikus, mind terápiás szempontból; emiatt inkább tapasztalt szakember kezébe való. Nehéz meghúzni a határvonalat, hogy diagnosztikus vagy terápiás tevékenységünk során milyen arányban vegyük figyelembe az anya és a magzata érdekeit. Ezt sokszor a kórkép maga határozza meg. A leggyakoribb tünetcsoportot graviditás során a refluxra utaló tünetek jelentik. Ezen esetekben csak alarm tünet, pl. vérzés kapcsán kell endoszkópos vizsgálatot végezni. A kezelésben többnyire savkötőkkel és ranitidinnel próbálkozhatunk. Válogatott esetekben a protonpumpa-gátlók adása is szükségessé válhat. A fekélybetegség terhességben ritka, de gyakorisága valójában nem ismert, mert endoszkópos vizsgálatot csak szövődmény esetén végzünk. Az epekövesség gyakorisága révén a legfontosabbnak tartható problémakör. Nem egyszer válik szükségessé sürgős endoszkópos retrográd kolangiográfia (ERCP) végzése. A laparoszkópos cholecystectomiát (LC), ha csak egy mód van rá, a szülés utáni időszakra halasztjuk. A legproblematikusabb területet a vastagbél betegségei jelentik. A kolonoszkópia valódi veszélyessége a rendelkezésünkre álló adatok alapján nehezen ítélhető meg; a szigmoideoszkópia problémamentesen végezhető. Fontos viszont, hogy a gyulladásos bélbetegségben szenvedő várandós asszonyok kezelését ne szakítsuk meg, mert ezek a gyógyszerek terhességben is adhatók, s a betegség relapszusa sokkal komolyabb veszélyt jelent, mint a gyógyszerek esetleges mellékhatásai.