A degeneratív gerincbetegségek okozta fájdalom a neurológus szemszögéből / Komoly Sámuel
Bibliogr.: p. 20. - Abstr. hun., eng.
In: Rehabilitáció. - ISSN 0866-479X. - 2006. 16. évf. 4. sz., p. 17-20.
A lakosság mintegy 70%-a életében egyszer átél egy derékfájással járó periódust. A fájdalom kezdetben "elviselhetetlenül" erős lehet, azonban az esetek mintegy 80%-ában négy-hat hét alatt jelentősen enyhül vagy megszűnik, de a betegek egyharmadánál - általában enyhébb formában - egy éven belül kiújul. A radiológiai módszerekkel kimutatható degeneratív csigolya- és porckorong-eltérések, valamint a derékfájás mértéke és időtartama között nem áll fenn szoros összefüggés. Amennyiben nincsenek figyelmeztető jelek, az utóbbi években megjelent nemzetközi ajánlások nem javasolják radiológiai vizsgálatok végzését. Az akut derékfájás kezelésében a kontrollált vizsgálatok - a korábbi gyakorlattal szemben - a korai mobilizálás hatékonyságát igazolták. A fájdalom csökkentésében a nem szteroid gyulladásgátlók, az izomrelaxánsok hatékonysága is bizonyított. Tekintettel arra, hogy a szorongás csökkenti a fájdalomküszöböt és -toleranciát, az akut szakaszban trankvillánsok adása is javasolható. A derékfájás fő kockázata a krónikussá válás, amiben iatrogeniák és pszichoszociális tényezők játszanak alapvető szerepet. Amennyiben a derékfájás hátterében olyan discushernia áll, amely súlyos lábfejparesist, illetve vizeletürítési panaszt okoz, a herniálódott porckorong műtéti eltávolítása indokolt. Fordítva: a megfelelő indikáció nélkül végzett műtét a fájdalom krónikussá válásához, a derékfájós betegek között gyakori szomatizációs zavar, depresszió fixálódásához vezethet.