A terápiarezisztens hypertonia hátterében gyakori az arteria renalis szűkülete. 46 éves nőbetegünk esetében többszörös antihypertensiv gyógyszer-kombináció ellenére fennálló magas vérnyomás hátterében bal oldali arteria renalis stenosis igazolódott, súlyos hypertoniás célszerv károsodásokat okozva. Részletes renin vizsgálatokkal igazoltuk a szűkület szerepét a hypertonia fenntartásában és súlyosbításában. Sikeres angioplastica és stent-implantatio történt, melyet követően vérnyomása gyógyszeresen jól kezelhetővé vált, azonban 3 hónap után restenosis klinikai és radiológiai jelei miatt ismételt beavatkozás történt. Az első angioplastica után fél évvel elvégzett kontrollvizsgálatok során megállapítottuk, hogy a beavatkozást követően a hypertonia gyógyszeresen jól befolyásolhatóvá vált, a célszerv károsodások kedvező irányban változtak. A reninrendszer aktivitása és a szekunder hyperaldosteronismus megszűnt, jelezve, hogy a "rest-hypertonia" a korábbi malignus hypertonia irreversibilis cardiovascularis hatásainak eredménye.