1998-2004 között vizsgált 136, korábban uránbányászként dolgozott munkás, bizonyított vibrációs eszközhasználat után, "kéz-kar vibrációs szindróma" (KKVS) irányában történt komplex vizsgálati eredményei kerülnek ismertetésre, a csont-ízületi elváltozások részletezésével. KKVS, mint foglalkozási betegség, az OKKOMFI részéről 44 esetben történt bejelentés, a korábbi vizsgálatok alapján másutt 5 esetet már bejelentettek. A KKVS klinikai képében a vascularis eltérések domináltak, melyek az expozícióban eltöltött idő hosszabbodásával párhuzamosan súlyosbodtak. A környéki idegrendszer vizsgálata 113 esetben történt meg, a leggyakoribb eltérés a carpalis alagút szindróma volt (49 eset: 43,4 %), ezt követte a felső végtagon a perifériás neuropathia (16 beteg: 14,2%). Az expozíciós idő növekedésével a neurológiai eltérések száma is növekedett. Az osteoarticularis rendszer radiológiai eltérései: az arthrózisok dominanciája (47,1%) és az ízület körüli eltérések (23,5%) a bányászmunka közismert fizikai nehézségét tükrözik. Leggyakoribb az acromioclavicularis és a könyökízület érintettsége; ha figyelembe vesszük a humeroscapularis ízületet is, akkor a vizsgált csoportban a válltájék károsodott a leggyakrabban, melyet ebben a foglalkozási körben direkt vibrációs hatás is ér. Tekintélyes (19,3%) az aszeptikus kéztőcsont nekrózisok és az osteochondritis dissecansok együttes aránya is. A bejelentendő és kártalanítandó KKVS nem reverzibilis, amit az expozíció megszűnte után, hosszabb idő múlva, változatlan meglétük is jelez.