A közlemény összefoglalja és az evidenciákon alapuló orvoslás szemszögéből értékeli az inzulinérzékenységet fokozó szerek hatásosságát és az alkalmazás biztonságosságát polycystás ovarium szindrómában (PCOS). Bizonyítottnak tekinthető, hogy a metformin-kezelés PCOSben csökkenti az inzulin- (a bizonyítottság és ajánlás szintje 1++A) és androgénszintet (1+B), alkalmas ovulációindukcióra (1++A), különösen klomifennel kombinálva (1+A). IVF előtt adott metformin javítja az FSH-stimuláció hatékonyságát (1-B) és a klomifen-rezisztens betegek fertilizációs parametereit (1-B). Ovulatorikus hatása hasonló a diathermiáéhoz (1- A), de olcsóbb. Kevésbé bizonyított, hogy a terhesség során alkalmazott metformin-kezelés csökkentené a korai vetélés rizikóját (2+C) és kivédené a gestatiós diabetes jelentkezését (2+B), valamint hogy csökkentené a praeeclampsia előfordulását és a magzati halálozást (2+C). A tiazolidindionokról ma annyi állapítható meg, hogy hatásos ovulációindukáló szerek, potenciálják a klomifen hatását és csökkentik az inzulinrezisztenciát (1+B). Ugyanakkor tisztázatlan az inzulinérzékenységet fokozó szerek hatásossága nem elhízott PCOS-es betegben. Kérdéses, hogy érdemes-e ilyen kezelést folytatni PCOS-ben, ha a terhesség nem kívánt. És vajon etikus-e a kövér PCOS-es betegek ovulációindukciója, ill. terhességi kezelése metforminnal? Nem helyesebb-e a korai vetélés és más terhességi szövődmények nagyobb kockázatának ismeretében elsődlegesen a testsúly csökkentéséhez ragaszkodni?