A diabetes mellitus cardiovascularis szövődményeinek megjelenése a felnőttkorra esik, az autonóm neuropathia szubklinikus jeleit azonban rövidebb ideje fennálló serdülőkori diabetesben is ki lehet mutatni. A jelen vizsgálat célja a serdülőkori diabetes mellitusban megjelenő szubklinikus autonóm cardiovascularis diszfunkció kimutatása volt a szívfrekvenciavariabilitás mérése segítségével. A vizsgálatokban az I. Gyermekklinika 20 serdülőkorú 1-es típusú diabeteszes betege vett részt (átlagéletkor 14,1š1,8 év, a diabetes fennállása 7,8š3,8 év). Kontrollcsoportként 20 fős egészséges iskolás csoport szerepelt (14,2š0,5 év). A szerzők a szívfrekvencia-variabilitást és a 24 órás vérnyomást Cardiotens készülékkel mérték (Meditech). Az egészséges serdülők nappali tensioátlaga nem különbözött a diabeteszes csoportétól, az éjszakai diastolés átlagot azonban magasabbnak találták a diabeteszes csoportban. A diabeteszes serdülők diurnális tensioingadozása alacsonyabb volt az egészségesekénél. A szívfrekvencia-variabilitás idő- és frekvenciatartomány-analízise a 24 órás, illetve a nappali görbék alapján nem mutatott különbséget a két csoport között. Az éjszakai adatok értékelésekor tendenciajellegű különbséget találtak az egészséges serdülők javára a parasympathicus tónusra jellemző magas frekvenciájú (HF) komponensben. Az éjszakai LF/HF hányados a diabeteszes csoportban volt jelzetten magasabb. Szignifikáns korreláció áll fenn a diurnális tensioingadozás és az éjszakai LF/HF arány között. Ezen eredmények alapján az éjszakai órákra jellemző magas frekvenciájú variabilitás emelkedés elmaradása egyes diabeteszes betegeknél az autonóm diszfunkció jelének tekinthető. A diabeteszes korai autonóm neuropathia tesztelésére a szívfrekvencia-variabilitás éjszakai értékelése alkalmas.