A COPD-t a részlegesen reverzíbilis bronchiális obstrukció jellemzi, ami progresszív, és a tüdőt károsító részecskék, vagy gázok hatására fellépő válaszreakcióként alakul ki. A COPD jelenleg a tüdőgyógyászat és a népegészségügy egyik legnagyobb megoldandó feladata. Azzá teszi, hogy: Jórészt ismeretlen patogenezisű betegség; A világszerte egyre inkább romló környezeti hatások, főleg a dohányzás kedveznek a betegség kialakulásának; A COPD-vel érintett populáció nagysága emiatt is hihetetlen mértékben növekszik; A COPD kezelése drága, a korai rokkantság anyagi kihatásai is súlyosak. A COPD tünetei kezdetben banálisak, és mire a beteg orvoshoz fordul, jelentős funkciókárosodás alakul ki, amely a jelenlegi lehetőségeinkkel nem fordítható vissza, csak a további romlás gyorsasága mérsékelhető. A betegség exacerbációi siettetik a tüdőfunkció elvesztését, ezért az exacerbációk helyes kezelése rendkívül fontos. A betegség kezelése a tünetek mérséklésére, a funkcióvesztés gyorsaságának mérséklésére irányul. Az antikolinerg szereknek (főleg a 24 órán át ható tiotropiumnak) kitüntetett jelentőségük van ebben a betegségcsoportban, de jó eredményt tapasztalnak a tartós hatású inhalációs (Bzagonista hörgtágítók és az inhalációs kortikoszteroidok használatával is. Ezeknek a szereknek a kombinációja ígérkezik a legeredményesebbnek, kiterjedt használatuknak főleg anyagi korlátai vannak. Ezek a szerek újabban szakorvosi javaslatra "Eü. tér. köt." jelzéssel is felírhatók, többnyire a súlyos, nagyon súlyos COPD esetében. A gyorsan ható inhalációs (3z agonista hörgtágítók akkor alkalmazandók, ha a légúti obstrukció azonnali oldására van szükség. A teofillin szerepe a COPD-ben ellentmondásos, de nagyon kedvelt szer mind a betegek, mind az orvosok körében. Az exacerbációk kezelésében a szisztémás kortikoszteroidok adása a legfontosabb, ezzel az exacerbáció súlyossága és időtartama jelentősen csökkenthető. Antibiotikumra csak az infekciós eredetű exacerbációknál van szükség. A nem gyógyszeres kezelési módok közül legfontosabb a dohányzásról való leszoktatás, mert egyelőre ez az egyetlen olyan beavatkozás, ami le tudja fékezni az egyébként elég gyors funkcióvesztést. Az oxigénkezelésnek csak a tartós formájától várható kedvező hatás, mikor a beteg naponta legalább 15-18 órán keresztül lélegzi be az oxigént. Ennek éveken át tartó alkalmazásakor a várható élettartam meghosszabbodása tapasztalható. Fontos eszköz a beteg rehabilitációjában az izomtréning és a légzőtorna is. A betegek testsúlyának szabályozása is egyik lehetősége az életminőség javításának. Nagy figyelmet érdemelnek a COPD-s betegek pszichoszociális zavarai, amelyek gyakran szorulnak szakorvosi, gyógyszeres kezelésre.