Célkitűzések: Az első zónában kialakult retinopathia kezelésében alkalmazott diódalézeres koaguláció hatékonyságának elemzése az anatómiai eredmények alapján. Betegek és módszer: Válogatás nélküli konszekutív esetsorozat tanulmány. A huszonharmadik és huszonnyolcadik gestatiós hét között született 5 beteg 9 szemét az I. zónában kialakult 3. stádiumú ROP miatt primeren indirekt binokuláris szemtükörhöz kapcsolt diodalézerrel kezeltük. A lézerkoaguláció során az avascularis, valamint az intraretinalis érújdonképződéses területet, a gócokat sűrűn elhelyezve, egyaránt kezeltük. A paramétereket az elfehéredő gócok kialakításához a centrumtól a periféria felé haladva koncentrikus sávokban változtattuk. Egy betegünk társszemén üvegtesti vérzés miatt primeren lencsemegtartó pars plana vitrectomiát végeztünk, mely után diodalézeres koagulációt alkalmaztunk. A gyermekeket legalább 6 hónapig követtük. Eredmények: Kedvező kimenetel kizárólag a diódalézeres kezelést követően 3 szemben következett be, és kedvező anatómiai eredmény alakult ki a primer vitrectomia után. Hat szemben a retinopathia 5. stádiumba fejlődött. Két hónappal a lézerkezelést követően 4B stádium miatt két szemen végeztünk pars plana vitrectomiát, sikertelenül. Következtetés: Az I. zónában kialakult 3. stádiumú ROP a megfelelő módon, koncentrikus sávokban történő lézerkezelés ellenére rossz prognózisú. Ha a lézerkezelés nem állítja meg a retinopathia progresszióját, a korán elvégzett lencsemegtartó vitrectomia új lehetőséget jelenthet ezen betegek kezelésében. Akár a lézerkoaguláció, akár a vitrectomia időpontjának optimális megválasztása javíthatja az eredményeket.