Célkitűzés: Megvizsgálni, hogy a glaucomás struktúrakárosodás és funkcióromlás összefüggésének tanulmányozására előnyösebb-e nem redundáns ganglionsejt-rendszerek vizsgálata, mint a nem szelektív automata küszöbperimetria. Betegek és módszer: 22 glaucomás és 16 kontrollszemélyt vizsgáltunk meg scanning lézerpolarimetria, automata Octopus küszöbperimetria és frekvenciakettőzött perimetria (Matrix-FDT) módszerekkel. A számításokhoz a látótérvizsgálatok globális paramétereit (átlagos érzékenység [MS] és átlagos érzékenységcsökkenés [MD]), valamint a polarimetriás paraméterek közül a glaucomás károsodás valószínűségét kifejező NFI-értéket használtuk fel. Eredmények: Valamennyi vizsgált személyt tekintve a kétféle MS- és MD-értékek szignifikáns korrelációt mutattak (p<0,001). NFI <30 esetén (ép idegrostréteg) az NFI nem korrelált az MS- és MD-értékkel. NFI >40 esetén (glaucomás idegrost-károsodás) csak az FDT paraméterei korreláltak az NFI értékével (p = 0,026). Mindkét funkcionális teszt jól elkülönítette a glaucomás és az egészséges csoportot. Következtetések: Mind az Octopus küszöbperimetria, mind az FDT elkülönítette a glaucomás és az egészséges csoportot, de a szelektív FDT teszt a klasszikus küszöbperimetriánál alkalmasabbnak bizonyult a ganglionsejt-veszteség-funkciókárosodás összefüggésének vizsgálatára.