CÉL: A radioterápia fokozott kockázati tényezőt jelent a cardiovascularis történések szempontjából. Jelen vizsgálatunk célja, hogy felmérjük a korábbi évtizedekben kezelt, hosszan túlélő, illetve gyógyult HL-es betegeink között az a. arotis-arteriosclerosisnak és -stenosisoknak a gyakoriságát.BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: 120, legalább 5 éve komplett remisszióban lévő Hodgkin-lymphomás beteg carotisartériáit vizsgáltuk B-mód és color-Doppler eljárással. Negatív kontrollként 60, korban és nemben illesztett, mozgásszervi panaszok miatt kezelt beteg szerepelt. EREDMÉNYEK: 70 beteg kapott nyaki sugárkezelést, átlagéletkoruk a vizsgálat idején 44,6 év volt. Közülük 24 esetben (34,3%) volt pozitív az ultrahanglelet, és ez szignifikánsan több volt, mint a kontrollcsoportban. 50 beteg kezelése során nem részesült nyaki sugárkezelésben (átlagéletkoruk a vizsgálat idején 48,3 év), ebben a csoportban az ultrahangvizsgálat 12 esetben (24%) volt pozitív. A kontroll csoportban 60 beteg szerepelt, közülük nyolcnál (13,3%) volt kimutatható atherosclerosis. A vizsgálat során intimasclerosistól 60%-os szűkületet okozó meszes plaque-ig terjedő érelmeszesedést észleltünk. Szignifikáns szűkület (>50%) 3 betegnél alakult ki a nyaki irradiációban részesült csoportban. Tüneteket okozó stenosist nem észleltünk.KÖVETKEZTETÉSEK: A Hodgkin-lymphomás betegek késői szövődményekből eredő mortalitásában a carotis-stenosisoknak, jelenleg úgy tűnik, nincs jelentős szerepe, mégis indokolt a rendszeres szűrővizsgálatok elvégzése, az egyéb atherogen rizikófaktoroknak a megelőzése és kezelése (dohányzás, hypertonia, diabetes mellitus, hypothyreosis, korai menopausa) a nagy rizikónak kitett betegekben.