Már több mint másfél évtizede alkalmazzuk az erythropoietin készítményeket a renalis anaemia kezelésében. Az igen elterjedt és nagyszámú alkalmazás ellenére csak elvétve szólt közlés az erythropoietin terápia során kialakuló antitestekről, illetve annak klinikai következményeiről. 2002. februárjában Casadevall és munkatársai közleménye irányította a figyelmet az alig észlelt, de klinikai és elméleti szempontból fontos és sok tekintetben jelenleg is tisztázatlan kérdésre, az erythropoietin kezelés indukálta pure red cell aplasiára (PRCA). Kiterjedt vizsgálatok foglalkoztak az erythropoietin készítmények strukturális különbözőségével, a glikoziláltság változatosságával, a gyógyszerkészítmények alkotórészeivel, a tárolás és az alkalmazási mód jelentőségével. Viszonylag kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy az a 200 beteg, akiknél ez a ritka mellékhatás fellépett, vajon miben különbözik attól a sok százezer urémiás betegtől, akik ugyanilyen kezelésben részesültek, de immunrendszerük nem reagált neutralizáló ellenanyagok képzésével az erythropoietin terápiára. A hematológiai, onkológiai, immunbiológiai és nephrologiai határterület kérdéskörét foglalják össze a szerzők, elsősorban a gyakorlat szempontjából.